Jézus búcsúbeszéde: Jézusnak az Utolsó vacsorán apostolai felé elhangzott tanítása, mely a →főpapi imában folytatódott. - Az Ósz-ben is találhatók halál előtt elhangzott búcsúzások, pl. →Jákob áldása (Ter 47-50), Józsue intelmei (Józs 23-24), Sámuel (1Sám 12,20-25) és Dávid (1Krón 28-29) szavai, sőt a MTörv egész könyve mintha Mózes búcsúbeszéde volna. - ~ páratlan, mert a Megváltó mondta el, aki ura a →jövőnek is, tudott mindent, ami rá várt, s mindent elmondott övéinek, hogy amikor majd megtörténik, higgyenek. A szinoptikusoknál az utolsó vacsora középpontjában az Euch. szerzése áll. Lukács beszédanyagot is közöl hozzá (22,21-38), amelyet Jézus eredetileg részben más összefüggésben mondott el (pl. vita az első helyekről), de itt különös jelentőséget kap. A tulajdonképpeni ~t, amit Jézus „övéi” körében mondott (13,1), miután →Júdás már eltávozott, Szt János hagyta ránk (14-16. fej.). - Tartalmilag ~ részben korábbi témákat állít új fénybe, részben új anyagot hoz (pl. öt részlet a Szentlélekről, az út és a cél kifejtése, a szőlőtő hasonlata). Az első rész a hitről (14,1-14), a szeretetről (14,15-24) és az ígéretekről; a második rész (15,1-16,4a) a tanítványok és Jézus kapcsolatáról és a világban rájuk váró sorsról, a harmadik (16,4b-33) Jézus eltávozásának jelentőségéről szól (a Vigasztaló elküldése, hatása, az Atyával való kapcsolata). Teol-ilag ~ Jn legmélyebb tartalmú része. **